BEECSETEL tárgyas ige (
orvostudomány)
<Orrot, torkot v. abban levő szervet, seb környékét> csipeszbe fogott és gyógyszerbe, fertőtlenítő szerbe mártott vatta v. géz segítségével egészen beken.
Beecsetelték a manduláját, nyálkahártyáját; beecsetelték az orrsövényét, orrát: orrának belső üregét, ill. annak felületét.
Jóddal beecsetelte a seb környékét.
- beecsetelés; beecsetelhető; beecsetelő; beecsetelt; beecseteltet.