BÉRMUNKA  főnév
(
közgazdaságtan) Az a munka, amelyet a munkás, rendsz. a tőkés termelési eszközeivel, meghatározott bérért végez. 
A bérmunka a tőkés termelési mód alapformája. || a. Az a munka, amelyet a termelési eszköz tulajdonosa mint vállalkozó, másnak a részére bér fejében vállal. 
Bérmunkában végez cséplést, fuvarozást, háziszövést. A festést kiadjuk bérmunkába v. 
bérmunkára. Szántási bérmunkát vállal a gépállomás. || b. (
1945 után, 
üzemi élet) Vmely szocialista vállalatnak más vállalat részére végzett olyan részmunkája, amelyet a megrendelő által adott anyagon, félkészterméken végeznek el.
- Szóösszetétel(ek): bérmunkapiac; bérmunkarabság.