Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

BELEMÁRT tárgyas ige
  • 1. Belemárt vmit vmibe: vmit vmely folyadékba v. aprószemcsés anyagba, ill. azt tartalmazó edénybe ereszt v. nyom, s azután kihúzza belőle. Belemártja az epret a cukorba, a kenyeret a mártásba, kezét a mosdótálba, lábát a vízbe, a tollat a tintába, a zöldpaprikát a sóba. □ Egy cseléd vizet tesz félakós bögrében, Mely ha forr a tűzön …, Akkor a baromfit gyorsan belemártja. (Arany János) Belemártja a lúdtollat … a kalamárisba. (Gárdonyi Géza) Belemártotta az ujját a tükör alatt a szenteltvíz-tartóba. (Móra Ferenc)
  • 2. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Vmit belemárt vmibe: vmely szúróeszközt beledöf vmibe. □ Vállközön [= a két lapocka között] a kardját belemártá mellig. (Arany János)
  • 3. (átvitt értelemben, bizalmas) Vkit belemárt vmibe: vmilyen kellemetlen ügybe belekever vkit. Másokat is belemártott az ügybe. □ Az öreg Garanvölgyi valami ügyetlenségbe belemártotta magát. (Jókai Mór)
  • belemártó; belemártott.