Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

BELEKIABÁL ige
  • 1. tárgyatlan Úgy kiabál, hogy szájáról a hang közvetlenül belejut vmibe (rendsz. fülbe, beszélő, erősítő készülékbe stb.). Belekiabál a nagyothalló öreg ember fülébe. Belekiabált a mikrofonba.
  • 2. tárgyatlan <Más beszédébe v. énekébe> kiabálva beleszól, közbeszól. Belekiabált a szónok előadásába. □ Negyedfél esztendős koromban … elvittek a színházba … Víg darab volt az, de még vígabb lett attól, hogy én belekiabáltam a darabba. (Jókai Mór) || a. tárgyas Így mond vmit. Belekiabálta a beszédbe, hogy hazugság.
  • belekiabálás; belekiabáló; belekiabált.