BELEILLIK tárgyatlan ige
Beleillik vmibe: <terjedelme, mérete, alakja folytán> vmibe jól belehelyezhető (volna), éppen bele való; szorosan belefér.
Szemüvege éppen beleillik a tokjába. □ A kétfelé vált sziklafal egyike a másikba látszott beleilleni. (Jókai Mór) || a. (
átvitt értelemben)
Vki beleillik vmibe: természetének, hajlamainak, képességeinek megfelel vmi; természeténél, hajlamainál, képességeinél fogva odavaló.
Beleillik ebbe a társaságba. □ Úgy beleillik a pokolba, mintha csak neki szabták volna. (Vas Gereben) Minden hivatalba beleillik [a volt huszár] az árnyékvilágon! (Mikszáth Kálmán) || b. (
átvitt értelemben)
Beleillik vmibe: összhangban van vmivel, s ezért belefoglalható, vele összeegyeztethető.
Ez a lépés beleillik terveinkbe. Ez a kifejezés nem illik bele a szövegbe.