BEJÖVETEL [e-e-e] főnév -t, -e [e] (csak egyes számban, rendsz. személyraggal)
- 1. Az a cselekvés, hogy vki bejön, ill. bejött vhová; bejövés, megérkezés. A betlehemesek engedelmet kaptak a bejövetelre. □ A
nádornak bejövetelekor
babérkoszorút fognak átnyújtani. (Jókai Mór) || a. (történettudomány) A magyarok bejövetele: a magyarok honfoglalása. □ Etele húnjainak a bérces hazában visszamaradt töredéke
a magyarok bejöveteleig képes vala megőrzeni függetlenségét. (Arany János) || b. Vmely külföldi hadseregnek az a tevékenysége, hogy hazánk területét elfoglalja, megszállja. A németek bejövetele.
- 2. (átvitt értelemben, régies) Az a történés, hogy pénz v. egyéb érték bejön (6), bekerül, befolyik vhová, ill. vkihez, vkinek kezéhez. □ A pénz bejövetele eránt mindenünnen megcsalt a reménység és várakozás. (Csokonai Vitéz Mihály)