BÉLYEGZÉS [e v. ë] főnév -t, (-ek), -e [ë, e]
Általában a bélyegez igével kifejezett cselekvés, művelet; vminek, vkinek bélyeggel, bélyegzővel, pecséttel való ellátása, megjelölése: le- v. megbélyegzés, (le)pecsételés.
A hordók, a gályarabok, lovak bélyegzése; a postai küldemények bélyegzése. A rabszolgák bélyegzése tüzes vassal történt. || a. (
üzemi élet) A bélyegez (2) igével kifejezett művelet; a munkahelyre érkezés és az onnan való távozás időpontjának bélyegzőórával történő rögzítése egy kartonlapon.
Siess a bélyegzéssel, sokan várnak.