BELEÉR tárgyatlan ige
Beleér vmibe: <tárgy> olyan helyzetű, hogy egyik, rendsz. alsó része v. széle, vége benne van vmely üregben, nyílásban, edényben v. folyadékban; belenyúlik, belelóg vmibe.
A kötél beleér a kútba. A lány szoknyája beleér a vízbe. Kibomlott hajszalagja beleért a tálba. A drótnak bele kell érnie a lyukba. □ Minden szentet sorra szedtek
Ti, ha egyszer, hébe-korba Beleér levesbe, borba Szegény ártatlan bajusz. (Arany János)