BELEBOLONDUL tárgyatlan ige
Belebolondul vmibe: elméjében megzavarodik, eszét veszti, megbolondul vmi miatt.
Majd belebolondul az ember. Belebolondult a sok töprengésbe. □ Pörölni jöttem. Folytatni, amibe apám belehalt, anyám belebolondult. (Jókai Mór) || a. (
bizalmas, néha
rosszalló) Vki, vmi annyira megtetszik neki, hogy szinte eszét veszti, bizonyos vonatkozásban józan ítélőképességét elveszti miatta.
Belebolondul egy leányba. Bele van bolondulva vkibe. Ebbe a kalapba egészen belebolondult. □ Belebolondultál az erénybe és a koldustáskába. (Kemény Zsigmond) Hajlott korában valami szép cigányleányba belebolondult. (Jókai Mór)
- belebolondulás; belebolonduló; belebolondult.