Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

BELEÉL tárgyas ige
  • 1. Beleéli magát vmibe: képzelete segítségével átél vmely állapotot, helyzetet, gondolatot, érzést és egész magatartásával önkéntelenül ahhoz alkalmazkodik. Beleéli magát vmely érzésbe, gondolatba, szerepbe; beleéli magát vmely filmbe, regénybe, színdarabba. Már egészen beleélte magát abba a gondolatba, hogy ő lesz a vállalat igazgatója és rendelkezhet az emberekkel. □ [Katona József] beleélte magát a letűnt korok, az idegen helyzetek és szenvedélyek szövedékeibe. (Gyulai Pál) Egy pillanatra ki nem esik a fölvett szerepből, melybe … nem beletanulta, de beleélte magát. (Vajda János)
  • 2. Beleéli magát vmibe: hozzászokik vmihez, megbarátkozik vmivel. Lassanként beleélte magát új helyzetébe. □ Arnold el volt szánva beleélni magát a kikerülhetetlenbe. (Jósika Miklós) Kezdetben csak nagy nehezen tudta magát beleélni a földesúr szerepébe. (Herczeg Ferenc)
  • beleélés; beleélő.