Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

BELEÁRTJA MAGÁT
BELEAVAT
BELEAVATKOZÁS
BELEAVATKOZIK
BELEÁZTAT
BELEBBEZ
BELEBESZÉL
BELEBETEGEDIK
BELEBOCSÁTKOZIK
BELEBÓDUL
BELEBOLONDUL
BELEBONYOLÓDIK
BELEBORZAD
BELEBORZONG
BELEBOTLIK
BELEBŐDÜL
BELEBÚJIK
BELEBUKIK
BÉLEBŰZHÖDT
BELECSAP

BELÁTHATATLAN [e] melléknév -ul, -abb, (régies, irodalmi nyelvben) beláthatlan
  • 1. Olyan, amelyet nem lehet belátni (2); óriási kiterjedésű, végeláthatatlan, végtelen. Beláthatatlan magasság, pusztaság, rengeteg, síkság; beláthatatlan sorokban hullámzik a tömeg. A dzsungel beláthatatlan szövevényében nehezen hatoltak előre. □ Társzekerek, ágyúk beláthatatlan sora követte a fényes hadsereget. (Jókai Mór) Köröskörül mérhetetlen, beláthatatlan síkság. (Móricz Zsigmond)
  • 2. (átvitt értelemben) Olyan <tényállás, helyzet, állapot>, amelybe szövevényes, bonyolult volta miatt nem lehet belátni (3); előre nem látható, kiszámíthatatlan, felmérhetetlen. Ez a lépés beláthatatlan következményekkel jár.
  • 3. (túlzó) Elképzelhetetlenül nagy, óriási. A csatorna megépítésének beláthatatlan jelentősége lesz. Beláthatatlan nehézségek várhatnak még rá. □ Fiamat beláthatlan veszélyektől … mentené meg. (Kemény Zsigmond)
  • beláthatatlanság.