BÉKÜL tárgyatlan ige -t, -jön
<Haragosával, ellenségével> a békét, a barátságot helyreállítani igyekszik; hajlandó az egyetértésre, megegyezésre; vkivel szemben érzett haragja, dühe, gyűlölete múlik, oszlik.
Nehezen békül; (
népies)
vkihez békül: <harag v. idegenkedés után> békésen megegyezik, megfér, megbékél vele; (
régies)
kezéhez békül: hibáját, vétkét belátva, megbánva, megalázkodva v. bocsánatkéréssel, kézcsókkal helyreállítja a békét, egyetértést vkivel, akinek jóindulatára, szeretetére számít. □ Kezihez békülve, bocsánatot kérne. (Arany János) Napraforgók közt virulni | vagy csak szépet sóhajtani, |
elleneimmel békülni. (József Attila)
- Szólás(ok): (tájszó) ha nem békül, majd megkékül: nem törődöm vele, hogy haragszik-e vagy sem.
- Igekötős igék: kibékül; megbékül; összebékül.
- békülés; békülget; békülő; békült.