BELEAKASZKODIK tárgyatlan ige
<Tárgy> kiálló részével vmely más tárgyba beleilleszkedik; beleakad, s úgy marad. Vö.: akaszkodik.
A tüskés ág beleakaszkodott a kabátjába. || a. (
átvitt értelemben) <Személy> rosszindulatúan, ellenségesen minden áron hibát keres <vkinek a szavaiban>.
Beleakaszkodott minden szavába.
- beleakaszkodás; beleakaszkodó; beleakaszkodott.