BÉKÜLÉKENY [ë] melléknév -en, -ebb [e, e]
Békülésre, engesztelődésre hajlandó.
Békülékenyebb hangnemet üt meg. Békülékeny hangulatban volt. Békülékeny magatartást tanúsít. Békülékeny politikát folytat. □ Észrevette, hogy helytelenül cselekedett
s békülékenyen fordult felém. (Mikszáth Kálmán) A bor hatása alatt fölötte békülékeny hangulatba szokott jönni. (Herczeg Ferenc)