Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

BEKIÁLT ige
  • 1. tárgyas Bekiált vmit vhova: vmely kint levő helyről bent levő helyre kiált vmit. Bekiáltotta a nevét az ajtón. Bekiáltott egy szíves köszöntést. □ Egy hang bekiáltja a … homályba; hogy – Rózsa Sándor volt itt! (Móricz Zsigmond) || a. (tárgy nélkül) Bekiált vhonnan, vmin, vhová; bekiált a kapuból; bekiált a házba; bekiált az ajtón, a kapun. Bekiáltott az ablakon a szobájába. □ Hajnalra bevágtat Egerhez [Delihám], Döngeti a kaput, és bekiált harsogva Dobónak. (Vörösmarty Mihály)
  • 2. tárgyas <Kint levő személyt> kiáltással behív (vhova). Bekiáltotta az őröket. □ Asszony, kiáltotta be feleségét – képzeld, ki van itt …? (Tolnai Lajos) Mikor fizetésről volt szó, hetykén kiáltotta a pincért be. (Mikszáth Kálmán)
  • bekiáltás; bekiáltó; bekiáltott.