BÉKESSÉG [e] főnév -et, -e [ë, e], (
régies) békeség [e]
Béke (főleg 34), békés állapot; az emberek zavartalan, békés együttélése; nyugalom, egyetértés, türelem. →
Áldás, békesség; (
vallásügy)
békesség a jóakaratú embereknek; (
szójárás)
bort, búzát, békességet, (szépasszony feleséget); az örök békesség: a halál (nyugalma, békéje, csendje);
a lélek békessége; az alkonyati táj csupa békesség; mikor lesz már békesség?; békességben élnek; megférnek békességben egymással v.
egymás mellett. □ Lehetetlen, hogy
hadakozást ne lássunk Európában, annyi sok ideig tartó békeség után. (Mikes Kelemen) Tűrj békeséggel, ezt papolta az | apát-urunk is sokszor. (Katona József) Ha van Isten, földtől a fényes égig Rángasson minket végig. | Ne legyen egy félpercnyi békességünk, Mert akkor végünk, végünk. (Ady Endre) Aki látta szelíden mosolyogni,
meg kellett annak telni békességgel. (Móra Ferenc)