BÉKEPOHÁR főnév
Borral v. más (szeszes) itallal töltött pohár, amelyből a megbékélt haragosok v. ellenfelek kibékülésük jeléül és további barátságuk zálogául, egymással koccintva v. egymásután (sorban) isznak. Meg- v. kiisszák, kiürítik a békepoharat. □ Úgy volt a programban, meg kellett inni a békepoharat. (Mikszáth Kálmán) Kiöntötte a sötét, bíbor teát, rumot loccsantott belé bőven
, hogy azzal igyák meg az új barátság békepoharát. (Kosztolányi Dezső) || a. (bizalmas) Az ilyen áldomás, ünnepélyes, szertartásos kibékülés. Most jön a békepohár! A békepohár elmaradt.