BÁGYADTSÁG főnév -ot, -a (csak egyes számban)
A bágyadt (1) melléknévvel kifejezett tulajdonság, állapot; lankadtság, fáradtság, erőtlenség. Nem bírtam a hőségtől tovább dolgozni, elfogott a bágyadtság. □ Nem bírta tovább a bágyadtságot, kiosont
a friss levegőre. (Mikszáth Kálmán) || a. Ennek külső, látható megnyilatkozása, jele. □ Arcáról eltűnt már az a bágyadtság, amely az első napon szinte betegnek láttatta. (Gárdonyi Géza) || b. (átvitt értelemben is) Vkinek, vminek bágyadt volta. Arcának, szemének bágyadtsága; a (nap)fény bágyadtsága. Bágyadtsága mindenkinek feltünt.