BEKEZDÉS főnév -t, -ek, -e [ë, e]
- 1. A bekezd (1) igével kifejezett eljárás, ill. ennek eredménye, mint vmely szöveg írásában (gépelésében, nyomtatásában) alkalmazott külső forma; új gondolatcsoportnak, összefüggő mondanivalónak kezdése, ill. kezdete, új sorban, az előzőnél rendsz. beljebb. (Új) bekezdés!: <utasítás, figyelmeztetés tollbamondáskor a következő mondatnak, résznek új sorba, beljebb való írására>. Új bekezdést hagy, kezd; bekezdéssel ír vmit. || a. <Írott, nyomtatott szövegben> egy-egy új, önálló gondolat(csoport)ot, összefüggő mondanivalót tartalmazó résznek az elkülönítés jeléül az előző sornak rendsz. beljebb kezdett első sora. || b. Az így kezdődő, s ezzel elkülönített, összefüggő, bizonyos egységet alkotó írott v. nyomtatott szövegrész; szakasz, fejezet. Pótlás a negyedik bekezdéshez. Az első bekezdés csak öt sor. A könyvben ez a kifejezés a tizedik lapon, a második bekezdésben fordul elő. || c. (hivatalos) <Vmely hivatalos iratban, pl. rendeletben, törvénycikkben> új sorral kezdődő szakasz.
- 2. (régies) Vminek a kezdete, belekezdés vmibe; bevezetés. Bekezdésnek elég ennyi. □ Első bekezdésül a fiút Bandi helyett Endrének szólítá. (Vas Gereben) [Nem] bírta eltalálni a legalkalmasabb bekezdést. (Tolnai Lajos)