Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Egy rövid lánc két végén levő (rendsz. kulccsal zárható) vasbilincs v. (régen) kötélből, lószőrből, vesszőből font kettős hurok; a futás megakadályozására a legelő ló két első lábára v. két egymás mellett legelő ló egy-egy lábára csatolják. Egyes, kettős béklyó; béklyóba veri a lovakat, a lovak lábát; béklyóban legel a ló. Fölteszi a béklyót a ló lábára. Leveszi, leveri a béklyót a ló lábáról. Béklyót vet a ló lábára. □ Békót tettem kesely lovam lábára. (Tompa Mihály) A békót csak ki tudta nyitni Gergő valahogyan, de már a kötőfék eloldozása lehetetlen volt az ő tudományának. (Gárdonyi Géza)
2. (régies) Bilincs, rablánc. Béklyóba ver v. vet vkit; béklyóba szorít: (átvitt értelemben is) erőszakkal korlátoz, fékez, visszatart. □ Mikor elvégzik a vacsorát a rabok, ide jön az a török , hogy a kezünkre zárja a békót. (Gárdonyi Géza)
3. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Rabság, megkötöttség. Az imperializmus béklyóiban vergődő népek. A nagytőke béklyót rak a dolgozókra. A termelőerők fejlődésének béklyójává lett. □ Békóba tett engem is a szerelem. (Tompa Mihály) Utált béklyókért esdve utok. (Ady Endre)