Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

BEKIABÁL ige
  • 1. tárgyatlan Úgy kiabál, hogy hangját – saját helyzetéhez viszonyítva – vmely beljebb levő helyen meghallják; vmely bent levő hely, személy irányában kiabál. Bekiabáltak az udvarára, az ablakán. □ Minden aláíró [= előfizetésre jelentkező] bekiabált hozzá ajtón, ablakon, reggel, este, hogy hol már a könyve? (Jókai Mór) || a. tárgyas Ilyen módon kiabálva mond vmit. Nem hallotta, mit kiabált be hozzájuk. □ [Az ablakon] bekiabálták: hány az adventi malac? (Vas Gereben)
  • 2. tárgyas (ritka) <Kint levő személy(eke)t> kiabálva behív, becsődít. Bekiabálta az egész háznépet.
  • 3. tárgyas (ritka) <Vmely helyet> végigjárva, végigfutva kiabálással betölt. Bekiabálta az egész falut. □ Az öreg szabó kétségbeesetten kiabálta be a várost. (Mikszáth Kálmán)
  • bekiabálás; bekiabálgat; bekiabáló; bekiabált.