BÉKLYÓZ tárgyas ige -tam, -ott, -zon, (
népies,
régies) békóz
- 1. Béklyóz vmit: vmely állat, főleg ló lábára béklyót tesz, ver. A csikósok éjszakára sorra béklyózták a lovakat. □ Számosb magyar
a betyár tempót járja, mi csak annyiban ijeszt, mint állat, mely békózva nincs. (Széchenyi István)
- 2. (rendsz. határozóval) <Rabot> bilincsbe ver, (meg)bilincsel. A rabokat a falhoz béklyózták. □ A négerek párosával voltak egymáshoz békózva. (Jókai Mór)
- 3. (átvitt értelemben, ritka) Béklyóként akadályoz, gátol vmit, vkit. Erőink kibontakozását béklyózza a szervezetlenség. □ Ma még a harclovat békózza nyűg. (Arany János)
- Igekötős igék: bebéklyóz; kibéklyóz; lebéklyóz; megbéklyóz; odabéklyóz.
- béklyózás; béklyózó; béklyózott.