BEKECS [e-e] főnév -et, -e [ë, e]
Prémes (rendsz. birka-) bőrből v. prémmel bélelt vastag szövetből, posztóból készült rövid téli kabát, kabát v. mellény.
Cifra, kurta, női, zsinóros bekecs. Bekecse prémmel van szegélyezve. Hideg van, fölveszi a bekecsét. Régen a huszárok bekecset viseltek. □ Az ember, akit a vonat elvágott [= elgázolt], rongyos bekecset viselt, míg élt. (Tömörkény István) A főerdész úrnak olyan piros volt a bekecse, mint a forrázott rák színe. (Krúdy Gyula) || a. (
régies,
népies) Gyak. hímzéssel v. zsinórozással díszített prémes bőrkabát, ködmön, bunda.