BÉKEIDŐ főnév
Olyan időszak, amelyben nincs háború, amikor béke uralkodik vmely országban v. a föld nagy részén; béke. A boldog békeidők. □ Békeidőn sem vala ottan béke. (Arany János) || a. <Vmely háborút (kül. a két világháborút) követő idők szemléletében:> a világháborút (közvetlenül) megelőző időszak. Több főiskolánk van, mint békeidőben. A háború pusztításai után is nagyobb földterületet műveltünk meg, mint békeidőben.