BÉKASÓ főnév (népies)
A vízben való görgetés által simára, kerekre csiszolt darab kvarc, kisebb (fehér) kavics. Nehéz, mint a békasó. A gyerekek békasót szedegettek a tóparton. A patak medre tele volt békasóval. □ A pallérozatlan gyémánt
olyan, mint olyan kő, amelyet békasónak hínak. (Mikes Kelemen) Köröskörül semmi egyéb, mint kavics, terméskő, békasó, kova. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben, rosszalló) <Drágakővel, nemesfémmel szembeállítva az értéktelenség jelképeként.> □ Gőthét nem szeretem
Ennek az embernek gyémánt volt a feje, de szíve békasó. (Petőfi Sándor) Az én feleségem
békasó volt, aranyozott békasó. (Gárdonyi Géza)