Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Olyan <személy, csoport, közlekedési eszköz>, aki, amely vhová, vkihez bejár (1), ill. vmit bejár (2). Vasúton bejáró diák; a konyhába bejáró macska; az udvarra bejáró kocsi; a városba bejáró munkások; (iskolai) bejáró tanuló: a) olyan t., aki messzebb fekvő helyről, vidékről naponta vonattal v. más közlekedési eszközzel jár be az iskola székhelyére; b) olyan t., aki nem az iskolához tartozó internátusban, kollégiumban, diákotthonban lakik. (vasútügy) Az első vágányra bejáró vonat. A határt bejáró bizottság megállapította, hogy a jégkár 50%-os. || a. Bejáró asszony, cseléd, mindenes: olyan női háztartási alkalmazott, aki nem lakik a munkáltatónál, csak bizonyos időtartamra szóló munkát végez ott; bejárónő. □ Magam leszek a szakácsné csak egy bejáró cselédet tartok, aki elmosogat. (Jókai Mór) || b. (régies) Bejáró cseléd, legény: belső cseléd, szobalány, inas, komornyik. □ Apródok, bejáró cselédek, komornyikok jelentgetik ajtóról ajtóra az érkezőt. (Jókai Mór)
2. (történettudomány) Bejáró mester: a céh tagjai közül kijelölt (rendsz. legfiatalabb) mester, akinek feladata volt, hogy széthordja a mestereknek a hivatalos értesítéseket, meghívókat a céhgyűlésre, s hogy segédkezzen az atyamesternek a munkát kereső (vándor) legények elhelyezésében.
3. (ritka) Olyan <hely, út>, amelyen (át) vhová, vminek a belsejébe be lehet v. be szoktak járni; bejárati. Bejáró ajtó, út. □ [A lyuk] egy nagy fekete medvének szokott ki- s bejáró nyílása lenni. (Jókai Mór)
II. főnév -t, -ja
1. (főleg többes számban) (ritka) Az, aki vhová bejár, bemegy. A hivatalba bejárók mindig sietnek. □ A ház előtt fekszik egy borzas kutya; a ki- s bejárókat a világért sem ugatná meg. (Vas Gereben) || a. (iskolai) Bejáró tanuló. A bejárók közül néhányan elkéstek. □ Összesen huszonöt bennlakó növendékünk van A bejárók száma hol több, hol kevesebb. (Tolnai Lajos)
3. (irodalmi nyelvben, régies) Bejárat [2] (1), ajtó, kapu. □ Kinyitám a bejárót. (Kemény Zsigmond) Az udvarnál azokat a bejárókat, amik célhoz vezetnek, csak a beavatottak ismerik. (Jókai Mór)