BEIDEGZÉS [e-e] főnév -t, (-ek), -e [ë, e]
- 1. (csak egyes számban) (bonctan) Az emberi v. állati szervezet egyes szerveinek idegekkel való ellátottsága. Testünk beidegzése teszi lehetővé szervezetünk egységes működését.
- 2. Vmilyen tevékenységnek olyan mértékű begyakorlása, hogy az már ösztönszerűen, a tudat közreműködése nélkül lefolyhat. Az igeragozás, a táncmozdulat, a megfelelő ütemek beidegzése; jól, rosszul, nehezen megy vminek a beidegzése.