BEHORPAD tárgyatlan ige
<Rugalmas v. merev, szilárd, rendsz. üreges test felülete v. annak egy része külső nyomásra, ütésre> homorúra görbül, és úgy marad; bemélyed, benyomódik.
Zsebórájának fedele behorpadt. Az ütéstől behorpadt az orra. Behorpadt a doboz teteje. □ Buzgányát az asztal közepére csapta, Hogy a vaskos deszka béhorpadt alatta. (Arany János) Oly erővel kezdte színi a csibukot, hogy a képe kétfelől behorpadt. (Jókai Mór) A sír fakeresztje hamar összeomlott, A sír is behorpadt. (Gyulai Pál)
- behorpadás; behorpadó; behorpadt.