BEFÜTYÜL tárgyatlan ige befütyöl
1. <Szél vmely nyíláson> befújva éles, sivító, fütyülő hangot ad.
Az ajtó résein befütyül a szél. □ Kitörött ablakán kényelmesen fütyül be az őszi szél. (Tolnai Lajos) || a. (
ritka) <Személy> fütyüléssel jelt ad vkinek, aki bent tartózkodik.
Majd befütyülök hozzád, amikor jöhetsz.
- 2. (átvitt értelemben, bizalmas) Befütyül vkinek: ellátja a baját, megadja neki; befűt neki. Majd befütyülök neki! Alaposan befütyültek neki. □ Illavay
ráismert a földire. Egyike volt az azoknak a vitézeknek, kik a múlt télen Orol Krivánszki bandáját elverni segítették
"Már megint itt járnak
Majd megint befütyülünk nekik." (Jókai Mór) Majd befütyül ő azoknak a holnapi ülésen! (Mikszáth Kálmán) || a. (átvitt értelemben, bizalmas) Ennek a dolognak már befütyültek: ebből se lesz már semmi, ez is fuccsba ment, ez a terv is meghiúsult, ennek megvalósulására se lehet már számítani.
- befütyülés; befütyülő.