Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
BEHÍZELGŐ melléknév -n v. -en [e], -bb (választékos)
1. (ritka, rosszalló) Magát behízelgő: olyan <személy>, aki behízelgi magát (vkihez v. vkinek a kegyeibe, bizalmába stb.). A színmű egyik alakja jellemző típusa a magát a főnökéhez behízelgő hivatalnoknak.
2. Olyan <magatartás, megnyilatkozás>, amellyel vki megkedvelteti, kedvessé teszi magát másoknál; megnyerő. Behízelgő hang, kedvesség. Behízelgő modoráért mindenki szerette. □ Thököly behízelgő nyájassággal furakodék közbe, s apródonként szegletbe szorítá a herceget. (Jókai Mór) Apukám mondá behízelgőn, régi gyermekes hangján. (Mikszáth Kálmán) || a. Szelíd bájával kellemesen ható, magát megkedveltető. Behízelgő dallam, zene.