BEFURKÁCIÓ főnév -t, -ja
Általában kettéágazás, kettévál(aszt)ás.
- 1. (iskolai) <Az egyetem jogi karán> az állam- és jogtudomány elkülönítése egymástól. || a. <A régi középiskolákban> a humánus és reális irány elkülönítése.
- 2. (földrajz, ritka) A folyók medrének két ágra oszlása, leginkább a torkolat előtt, a delta képződésekor.
- 3. (orvostudomány) A légcsőnek az a része, ahol a tüdő irányában kétfelé ágazik.
- bifurkációs.