BEHEGED tárgyatlan ige
<Seb> hegedve begyógyul.
Beheged a lövés, szúrás, vágás helye. Behegedt a karján a seb. □ A hős fejedelmek győzelmeinek híre alig élt tovább, mint ameddig azok sebei behegedtek, kik azokat kivívni segítének. (Jókai Mór) || a. (
átvitt értelemben,
választékos)
Vmely (lelki) seb beheged: vmely régi lelki fájdalom lassanként enyhülve megszűnik, teljesen feledésbe merül.
Az a seb, amelyet boldogtalan szerelme ütött rajta, régen behegedt. □ Mária hercegnét elrabolád tőlünk: Azt hitted, ez a seb beheged, míg élünk? (Arany János) A seb, amelyet halála rajtunk ütött, régóta behegedt. (Herczeg Ferenc)
- behegedés; behegedő; behegedt.