Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. <Ember v. emberi testrész> csökkent erejű, csökkent élénkségű, kissé fáradt. Bágyadt kar, szem. Bágyadt, mert alig aludt az éjjel. □ Bágyadt testem ily rövid pályája Elején örökre kialszik. (Csokonai Vitéz Mihály) Bocsásd vállamra bágyadt fejedet! (Petőfi Sándor) Olyan bágyadt voltam, alig álltam a lábamon. (Gárdonyi Géza)
2. (átvitt értelemben, választékos) Lankadt, erőtlen, fáradt <dolog>. Bágyadt alkony, fény, hang, nyögés, szín. A ködön csak bágyadt fénnyel tudott áttörni a nap. □ A haldokló arcán bágyadt mosoly jelent meg. (Mikszáth Kálmán) Az égbolton bágyadt színek keverednek. (Kuncz Aladár) || a. (ritka, irodalmi nyelvben) Fáradtságra valló, azt eláruló. □ Mélán kék, komoly férfiszemeket láttam, hosszúkás, lágy vonalú arc bágyadt fehérségét. (Kaffka Margit) || b. (választékos) Erőtlen <művészi alkotás, alakítás>. Bágyadt kis írás. Egy pár bágyadt vers. □ Volt egy-két énekem. | Bágyadt, s "örömtől idegen". (Arany János)