Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

BEFOGAT
BEFOGLAL
BEFOGÓ
BEFOLYÁS
BEFOLYÁSOL
BEFOLYÁSOS
BEFOLYIK
BEFON
BEFORDÍT
BEFORDUL
BEFORR
BEFORRASZT
BEFŐTT
BEFŐTTESÜVEG
BEFŐZ
BEFŐZÉS
BEFÚJ
BEFULLAD
BEFURAKODIK
BEFURKÁCIÓ

BEGYES [ë-ë] melléknév -en, -ebb [e, e], (népies) bögyös
  • 1. Olyan <házi szárnyas>, amelynek fejlett, nagy begye van. Begyes galamb, tyúk.
  • 2. (népies) Nagy mellű, telt keblű <nő>. Kövér, begyes asszony; begyes menyecske. || a. (átvitt értelemben, népies) Begyes korsó: tágas öblű k.
  • 3. (átvitt értelemben) Hetykén rátarti, önteltségre, dölyfre, büszkeségre valló <testtartás, mozgás>. Begyes járás; begyesen lépked; begyesen kelleti magát. □ Ballagna begyesen de, ebanyja lova, Egyszer csak megáll s nem megy se té-, se tova. (Arany János) Egy csukafejű, hosszúbajuszú méltóságos törököt lát, amint a kurta paripán begyesen ülve, halad a katonák között. (Gárdonyi Géza)
  • 4. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben, gúnyos) Büszke, kevély, önérzetes <személy, főleg fiatal nő>. □ Légy hamis, begyes, rátartó. (Vajda János)
  • begyesség.