BEGYŰLIK tárgyatlan ige, (
régies,
választékos) begyűl
1. <Emberek tömege v. kisebb csoportja> csapatosan v. egyenként, egymás után bemegy v. bejön vhova, ill. egybegyűlik vhol.
A tanyákról sokan begyűltek a városba az ünnepségre. □ A had rég begyült S indulni kész, csak intésedre vár. (Vörösmarty Mihály) Zászlós hada mindjárt rendeli begyűljön. (Arany János) Midőn begyül Hozzá nehény cimbora: Ihatatlan a bora! (Arany János)
- 2. (csak 3. személyben) <Járandóság, adomány v. adó> pénzben v. természetben több személytől, több forrásból rendeltetésszerű helyére kerül. A megajánlásokból tekintélyes összeg gyűlt be.
- begyűlés; begyűlő; begyűlt.