BEGYÓGYUL tárgyatlan ige (
átvitt értelemben is)
<Seb> meggyógyul, összeforrad, beheged.
Súlyos sérülése gyorsan begyógyult. Azok a sebek, amelyeket fia elvesztése ütött a szívén, lassanként begyógyultak. □ Azóta arcom és kezem begyógyult, Arcom s kezem, mit tüske sérte meg. (Petőfi Sándor) Lehetséges az, hogy
már begyógyultak a sebek, és nem sajganak, mint a testen az égés sebe, a legfájóbb fájás? (Móricz Zsigmond) Egész | napom csönd volt és kétségbeesés | és sóhaj: "mért hagytál el, Istenem?" |
Lassan mégis begyógyult a sebem. (Szabó Lőrinc)