BEFEJEZÉS főnév -t, (-ek), -e [ë, e]
A befejez (15) igével kifejezett cselekvés; az a cselekvés, hogy vmit befejeznek; vmely cselekvésnek, történésnek, folyamatnak végső mozzanata, lezár(ul)ása, vége.
Az aratás, a háború, a munka, a terv befejezése; befejezéshez → jut; befejezést → nyer.* Az építkezés befejezés előtt áll. Befejezésül csak annyit akarok mondani, hogy
□ Jó volna, ha a Hargitay-ügy befejezéséhez komolyan hozzáfognánk. (Jókai Mór) A jobb házból való leányok
mintegy a nevelés befejezéseül egy-egy nevezetes konyhájú vendéglőbe adattak. (Mikszáth Kálmán) || a. Levélnek v. irodalmi műnek a vége.
A regény befejezése nem sikerült. A levél befejezésében megemlíti, hogy