BEFECSKENDEZÉS főnév -t, (-ek), -e [ë, e]
Általában a befecskendez igével kifejezett cselekvés, művelet.
- 1. Az a cselekvés, hogy vmit vhová, vmibe befecskendeznek (1), fecskendővel bejuttatnak. Érzéstelenítő, gyógyszer, méreg, morfium, vérsavó befecskendezése.
- 2. (ritka) Az a cselekvés, hogy vmit befecskendeznek, befröcskölnek vmivel. A vasalásra előkészített ruhának vízzel való befecskendezése; a padlónak vérrel való befecskendezése.