BECSÜLETÜGY [t-ü] főnév (
régies)
(
ritka) Olyan dolog, amely a becsületet érinti, amelytől becsületünk függ; becsületbeli ügy. □ Kárpáthi Béla nemesi szavának meg fog felelni. Addig a titoktartás becsületügy. (Jókai Mór) || a. Lovagias ügy.
Becsületügyben eljár, közvetít, segédkezik. □ Ah drága percek,
pedig | "Becsületügy" nem késhetik. (Vajda János)