BEGUBÓDZIK tárgyatlan ige -tam, -ott, ..óddzék (..óddzon) begubózik ..zzék (..zzon)
- 1. <Némely rovar álcája> magából fonalat eresztve, tokkal, gubóval veszi magát körül. A selyemhernyó begubódzik.
- 2. (átvitt értelemben, bizalmas) <Személy> elkülönül, elzárkózik, nem érintkezik a külvilággal. Csalódása után egészen begubódzott.
- begubódzás; begubódzó; begubódzott.