Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

BEFOGLAL tárgyas ige
  • 1. <Keretbe, foglalatba> beilleszt, beerősít vmit, körülveszi s megrögzíti. A drágakövet befoglalja a foglalatba. Kerettel befoglalták a munkadarabot. Befoglalja a forrást: körülkerít, vmilyen óvó, védő kerettel látja el. || a. (ritka) <Területet, felületet> elfoglalva beborít, befed vmi. □ Itt legelől jár ifju Pető erdélyi pejével, Melynek arany hímes takaró foglalja be hátát. (Vörösmarty Mihály) Egy óriási térkép volt az, mely egyre nagyobb kört foglalt be. (Jókai Mór)
  • 2. (átvitt értelemben) <A gondolat- v. érzésvilágában szereplő személyek v. tárgyak közé> befogad, bevesz, beiktat vkit, vmit. □ Toldiné … Piroskát … Befoglalta buzgó szép imádságába. (Arany János)
  • befoglalás; befoglaló; befoglalt; befoglaltat.