BEDŐL tárgyatlan ige, (
népies) bedűl
1. Mélyebben fekvő helyre v. puha, süppedős anyagba dől; beledől.
Az autó bedőlt az árokba. A szánkóval bedőltünk a hóba. □ Itt könnyen bedűlhet valami részeg fuvaros lovastól, kocsistól. (Mikszáth Kálmán) || a. <Építmény> befelé dőlve kimozdul eredeti helyzetéből.
Bedől a fal, a kerítés. □ Ingunk s mint rossz tornyok, bedőlünk. (Ady Endre) || b. Beomlik. □ Bedőlt sírod a század terhétül, Mely fölötte fekszik. (Petőfi Sándor)
- 2. <Ív alakú pályán haladó jármű, ill. azon ülő személy> a centrifugális erő ellensúlyozására a körív középpontja felé hajlik. A kerékpáros erősen bedőlt a kanyarban. A repülőgép bedőlt és körözni kezdett.
- 3. <Részecskékből álló, folyékony v. gáznemű anyag> bőségesen beárad, beáramlik, beömlik (vhonnan, vmin, vmibe, vhova). Csak úgy dőlt be a szobába (az ablakon, az ajtón) a füst, a napfény, a por. A süllyedő hajóba csak úgy dőlt be a víz. □ A verbéna- és az ibolyaillat csak úgy dőlt be a virágos udvarról. (Mikszáth Kálmán)
- 4. (átvitt értelemben, bizalmas) Bedől vminek: <személy> naiv hiszékenységgel v. jóhiszeműen elhisz vmely valótlan, képtelen v. rossz szándékú állítást, elfogad ilyen tanácsot, utasítást. Bedőlt a fecsegésnek, a hamis híreknek, a jelszavaknak, a suttogó propagandának, a rémhíreknek; bedőlt a tréfás ajánlatnak, a csábításnak, a demagógiának. || a. (átvitt értelemben, bizalmas) Bedől vkinek: naiv hiszékenységével lehetővé teszi, hogy vki rászedje, becsapja, félrevezesse. Akármilyen szépen beszél is, én nem dőlök be neki. □ Egy ostoba hisztérikát vezet elénk [a szerző], aki férjének bevallja ballépését, mielőtt az megtörtént volna, egy ostoba férjet, aki oly hisztérikus, hogy bedől a rémmesének. (Kosztolányi Dezső)
- bedőlés; bedőlő; bedőlt.