BECSLÉS [ë v. e] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
Az a cselekvés, eljárás, tevékenység, hogy vmit meg- v. felbecsülnek; vmely dolog, tárgy, jószág értékének, mennyiségének, vmely kár nagyságának megközelítő meghatározása; értékelés.
Alacsony, helyes, magas, túlzó becslés. Hozzávetőleges v.
átlagos becslés szerint 100 Ft-ot ér. Becslésem szerint van ez tíz mázsa. Hivatalos becslés alapján v.
szerint tíz millió a kár. Becsléssel állapították meg a teljesítményt. □ Ha
valamely
kunyoráló küldöttség jelent meg nála, akképpen okoskodott: Ezek most száz forint adományra számítanak tőlem
s ez a kicsiny becslés némi bosszúsággal tölté el. (Mikszáth Kálmán)
- Szóösszetétel(ek): kárbecslés; termésbecslés; vagyonbecslés.