BECSÜLETSZÓ főnév (többes számban nem haszn.)
Olyan kijelentés, amellyel vki becsületére hivatkozva vállalja vmely ígérete teljesítését, ill. erősíti állítása igaz voltát. Bízik vkinek a becsületszavában; becsületszóra v. becsületszavára állít, erősít, ígér, fogad, mond vmit; pénzt kér vkitől becsületszóra; becsületszavamra!; becsületszóra szabadon bocsát vkit; becsületszavát → adja (vmire); megszegte becsületszavát; becsületszavát veszi vkinek; becsületszóval ígér, fogad vmit. Becsületszavát adta, hogy nem olvassa el a levelet, nem találkozik vele többé. □ A jelenlévők sem kívánnak több biztosítást, mint kegyednek
lovagi becsületszavát. (Jósika Miklós) Hitelügyletben és szerelemben átkozottul keveset ér a becsületszó. (Eötvös Károly) Becsületszavamra fogadtam, hogy a kölcsönt huszonnégy órán belül visszafizetem. (Kosztolányi Dezső)