BECSÜLETSÉRTÉS főnév
Másnak a becsületét (3, 3a), becsületérzését (meg)sértő, bemocskoló, jó hírét kisebbítő erkölcsi bántás; olyan kijelentés v. cselekedet, amely mást méltatlanul megszégyenít, meggyaláz, s ezzel neki lelki fájdalmat v. erkölcsi kárt okoz.
Nyilvános becsületsértés; ez már becsületsértés (számba megy)! Becsületsértést követ el (vki ellen). Nem tűrte el a becsületsértést. □ Elégtétel nélkül becsületsértést tűrni a jobb vér nem fog. (Széchenyi István) Némi vita után, hogy a "kalandor" kifejezés olyan becsületsértés-e, amelyért verekdni kell, pisztolypárbajban állapodtak meg. (Mikszáth Kálmán) || a. (
jogtudomány) Ez mint büntetendő cselekmény, jogi vétség.
Becsületsértésért feljelent, beperel vkit; pénzbüntetésre ítélték becsületsértésért v.
becsületsértés miatt. A becsületsértés súlyossága nő, ha az vmely hatóságra v.
hivatalos személyre vonatkozik.