BEDUGUL tárgyatlan ige
<Nyílás, üreg, kül. üreges testrész vmely bele kerülő tárgytól v. vmely lerakódó anyagtól> elzárul, betömődik.
Bedugul a füle, az orra. || a. Eldugul. □ A csatornák soha ne duguljanak be. (Eötvös József) || b. (
átvitt értelemben,
bizalmas) <Pénz- v. segélyforrás> megszűnik vki számára, többé nem áll vkinek a rendelkezésére.
Sokáig kölcsönökből élt, de ez a segélyforrás is bedugult.
- bedugulás; beduguló; bedugult.