BECSMÉREL [ë-ë v. e-ë] tárgyas ige -t, -jen [ë]; -ni v. becsmérleni [e]
Becsmérel vmit: vminek az értékét szavaival kisebbíti; ócsárol.
Más portékáját becsmérli. Ami nem az övé, azt szereti becsmérelni. Becsmérelte a vendéglátást. □ A tudományos munkák kelendőségét féltők
becsmérelnek minden jól kelő
könyvet. (Jósika Miklós) Nem akarom ezt a vendégszerető házat becsmérelni. (Herczeg Ferenc) || a.
Becsmérel vkit: vkinek erkölcsi értékét, egyéniségét, érdemeit kisebbíti; gyaláz.
Haragból, irigységből becsmérel vkit. Durva szavakkal becsmérelte. □ Mért hagyja a felséges nép magát Így becsmérelni
? (Madách Imre)
- Igekötős igék: lebecsmérel.
- becsmérelhető; becsmérelt.