BECSŐDÍT tárgyas ige (
rosszalló)
<Személyeket> vhová, vminek a belsejébe, vmely zárt, elhatárolt v. központi helyre csődít.
Az előadásra becsődítették az egész diákságot. Minek csődítesz be ennyi gyereket a szobába? A kortesek becsődítették a népet a városba szavazni. □ Biharmegyében a nem adózók becsődítettek pár ezer torkot. (Vas Gereben) [A portára] becsődíti a familiákat
fiú gyermekeikkel egyetemben. (Mikszáth Kálmán)
- becsődítés; becsődített; becsődíthető; becsődítő; becsődíttet.