BELEFÚJ ige, (
régies,
népies) belefú
1. tárgyatlan
Belefúj vmibe: vmely üregbe, nyílásba, lyukba levegőt fúj.
Belefújt az üvegcsőbe. □ Belefúj [a pipába], hogy jól szelel-e már? (Jókai Mór) Inog az újság, bukik, zuhan
Egy
szélroham nekitámad, belefúj, kipuffasztja. (Kosztolányi Dezső) || a. tárgyatlan
Belefúj vmibe: vmely hangszert ilyen módon megszólaltat.
Belefúj a trombitába. □ Belefúnak a kürtbe. (Tolnai Lajos) Kivett a vánkosa alól egy fehér csont-sípot és belefújt. (Mikszáth Kálmán)
- 2. tárgyas Belefúj vmibe vmit: fújva belejuttatja. A szél belefújta a port a szemébe. □ A szakács szemeláttára belefújta a szél a mylord [= az úr] paplanát a tengerbe. (Jókai Mór) || a. Belefújja az orrát vmibe: orrát kifújva beletörli vmibe. Belefújta az orrát a zsebkendőjébe.
- belefújás v. belefúvás; belefújó v. belefúvó; belefújt.