BECŐ [e] főnév -t, -je [e] (
növénytan)
A keresztes virágú növényeknek rekesszel kétfelé választott, száraz termése; éréskor felnyílik; rendsz. több keskeny, hosszúkás magot tartalmaz (siliqua).
A kelkáposzta, a repce becője.
- Szóösszetétel(ek): becőtermés.
- becőke; becős.